Az egyes előadók elvileg húsz percet beszélhettek, majd következtek (volna) a kérdések. Nagy Lajos a húsz percet a kétszeresére tágította, de szóljon mentségére, hogy igen érdekesen beszélt, látszott rajta az előadói gyakorlat. Az ELTE egyik oktatója, de jelentősen közreműködött a magyar digitális könyvtár létrehozásában. Kezdetnek először a Filmvilág régebbi évfolyamait vitték át gépre. Egyébként ő dolgozik az SF-tájékoztató digitalizálásán, és - gondolom mindnyájunk örömére - igen szépen halad vele. Ezt a folyamat 17 éve kezdődött, azóta már önálló munkahely és munkavégzés lett belőle.

Mesélte, hogy néha adódtak komikus helyzetek is. Például 1997-ben gépre vitték Fazekas Mihály: Lúdas Matyiját. Egy régebbi kiadésú könyvet szkenneltek be, aminek a tördelése nem nagyon felelt meg a célnak, ezért aztán a hexameterek csúnyán elcsúsztak. Továbbá, miután a scennelés után a programnak nem könnyű megkülönböztetnia az i, í I, továbbá az l betűket, a korrektúrát is el kellett végezni.

Egy Tienmann nevű szerző a negyvenes években az Irodalomtörténeti alapfogalmak c. művében három szakaszra osztja az irodalmat.

1. Szóbeli: a szerző személytelen, a szöveg folyamatosan alakul, a közönség jelen van.

2. Kézzel írt könyv: a szöveg állandó, a szerző többnyire ismeretlen, a közönség elég szűk. Gondoljunk pl. egy szerzetesi kódexmásolóra, ahol a leírt elmélkedéseket a kolostor szerzetesei ismerték vagy ismerhették.

3. Nyomtatott könyv: a szöveg állandó, a szerző ismert és fontos, a közönség nagy.

Most van kialakulóban a negyedik korszak, az E-book. Ebben az esetben a szöveg függ a hordozótol. A bevitt szöveg könnyen szerkeszthető.

A helyzet kissé hasonlít a Gutenberg utánihoz. Akkoriban kiszedett könyvet még jó darabig külön miniatúrákkal díszítették, lapszegélyt festettek hozzá, és csak aztán kötötték be. Kb. ötven évbe telt, amíg a nyomtatott könyv kiváltotta a kézzel írottat. Napjainkban párhuzamosan működik a nyomtatás és az E-book.

Johannes Gutenberg

Nagy Lajos bemutatott néhány ilyen elektronkius kütyüt, amivel igen jól lehet bármilyen regényt olvasni. Sajna, azt is közölte, hogy ez már akkor elavult, amikor kibocsátották. Ez viszont a legtöbb hiradástechnikai cikkre igaz. Körbe is adogatta a szerkentyűt, meg is néztem, de pechemre egy olyan műből volt részlet, mellyel nem szívesen barátkoztam össze. Ez viszont a dolog technikai részét nem befolyásolja.

1997-ben az Országos Széchenyi Könyvtár beindította a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) programot. Azok a szerzők, akik Kossuth-díjat kaptak, vagy a koszorús költő címet érdemelte ki, bekerül ebbe az adatbázisba. Eddig 7836 mű szerepel benne.A jogdíj fejében a MEK évi 1.280.000 forintot fizet ki a szerzőknek. Azért a helyzet itt sem teljesen egyértelmű, mert pl. Kuczka Péter sem nagyon is felejthető verseiért kapta meg a Kossuth-díjat, hanem az irodalomszervező tevékenységéért.

Kuczka Péter

A kalózkiadások 1997-98 táján kezdtek megjelenni, a legegyszerűbb formában, az illető írást egyszerűen beszkennelték, és feltették a netre. Az úgynevezett elektronikus könyvtárba gyűjtve a műveket. 2000-tól ez az elnevezés a Csendes könyvtár-ra módosult. A mai (tegnapi) napig 6862 könyv került fel rá.

A jogok tulajdonosai közül csak ketten tiltakoztak. Egyikük Gyarmati Fanny, Radnóti Miklós özvegye, aki nem találta költőhöz méltónak ezt a megjelenési formát. A másik Károlyi Amy, aki hasonlót mondott Weöres Sándor verseivel kapcsolatban.

A helyzet nem egyszerű, mert ahhoz, hogy valaki rászánja magát, és egy hosszú könyvet beszkenneljen, idő, türelem és energia (főként villanyszámla) szükséges. No meg egy adag megszállottság. Hamarosan csoportok alakultak, egy-egy író rajongói megosztották egymás között a munkát. Pl. egyvalaki beszkennelte, a másik lektorálta, és így tovább. Ez a közreműködés nem egyszer átnyúlt az országhatáron is.

2005-ben aztán néhány könyvkiadó megtámadta a Csendes Könyvtárt. Érdekes módon ezek közül az egyik a Napvilág kiadó volt, ami összesen két könyvet jelentetett meg. Ezek egyike a Führer olvas, ehhez a New York-i könyvtárban végzett kutatásokat a szerzője, ezt viszont közpénzen tette, tehát mindenkinek joga volt ennek az eredményeit megismerni. A másik Huxley Szép új világa volt, ezt meg nem az ő kiadásukban közölték...

Hamarosan megjelent az Indexen egy szerzők és kiadók által írt nyilatkozat, mely szerint őket még nem kérték meg, de ha ez megtörténik, engedélyezni fogják az e-book formában való megjelenítést. Végül az eddig felgyűlt anyagot a MEK rendelkezésére bocsátották.

Nagy Lajos az érdekesség kedvéért elmondta, hogy a számítógép kezdeti időszakában jezsuita szerzetesek négy év alatt gépre tették Szent Ágoston Vallomásait. (Ez még a szkenner előtt volt, tehát kézzel kellett bemásolniuk). Mire készek voltak vele, kiderült, hogy elfelejtettek biztonsági mentést készíteni, és sajna, a felvitt anyag megsemmisült.

Aztán sor került Szélesi Sándorra, aki a szerzőket képviselte. Megkérdezték tőle, neki kb. hány műve jelent meg a neten, és a kalózkiadásokból hány letöltésről van tudomása. A válasz szerint eddig kb. 15 könyve, de ebbe az antológiákban megjelent művei is beletartoznak, és 600-700 letöltésük lehet. Ez még nem zavaró mennyiség. Viszont nem örülne annak, ha valaki átírná, "kijavítaná" (és itt nem a nyomdahibákra gondolt), vagy ne adj'isten új befejezést koholna hozzá társszerzőként feltűnve.

Szélesi Sándor

Sajna, a helyzet itt rendezetlen, a joggyakorlat nem követi az alakulófélben lévő szokásokat.

Egyébként Szélesi Sándor azt javasolta, hogy ne kalózkodásnak, hanem betyárkodásnak nevezzük a jogosulatlan kiadást. Egyetértettem vele, végtére is, ahány tengere Magyarországnak van...

Aztán szót kapott Szesztai-Szép Eszter is, az Artisjus képviseletében. Lényegében ő is azt mondta, hogy a helyzet tisztázatlan. Az üres DVD-kre, i-pod-okra stb. általában az üreskazetta elv alapján számolják ki a szerzői jogdíjat.

Elvileg, ha egy író észreveszi, hogy egy regénye engedélye nélkül került fel a netre, a polgári jog alapján kártérítési pert indíthat.

Ezek után érdekes kötetlen beszélgetés alakult ki, amit igen jó volt hallgatni, de nem könnyű visszaadni. Többek szerint ez egy olyan ország, hogy mindenki a törvénytelen utat választja, aki teheti. Ezt illusztrálva, Antal József elmondta, hogy van egy amerikai barátja, aki sokat keres. Viszont ha a kölcsönzőből olyan DVD-t hoz ki, ami nagyon érdekli, inkább lemásolja, mint megvegye. Nem is kell mondanom, hogy magyar származású.

Antal József

Többen azt mondták, hogy ésszerűbb árréssel és valamivel jobb szervezéssel nagyban lehetne segíteni a dolgon. A helyzet egyik fele a betyárkodás (kalózkodás) a másik meg az, hogy annyi nehezen betartható szabály van, hogy tényleg egyszerűbb a kiskapukat megkeresni, mi több, meg is találni. Az egyik megoldás az lenne, ha a szerzők, illetve a kiadók állami támogatást kapnának, és aztán az állam rendelkezne a jogokkal.

Szélesi Sándor elmondta, hogy nemrégiben elvégeztek egy közvélemény kutatást a sci-fi és fantasy olvasók körében. Ebből furcsa módon az derült ki, hogy a megkérdezettek a kiadóhoz hűek. Pl. a Galaktika kedvelője igen ritkán megy át egy olyan könyvhöz, amit a Tuan jelentetett meg, és fordítva.

Ezzel kapcsolatban újabb jó hír: lassacskán gépre viszik a régi Galaktika számait is!

Miután már este fél kilenc is elmúlt, gyöngéd felszólítást kaptunk, hogy már abbahagyhatnánk! Szélesi udvariasabban közölte: folytassuk a társalgást kötetlenebb formában! A következő gyűlés március tizedikén lesz.