Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy a neandervölgyi embereknek valamifajta hitviláguk is lehetett. Halottaikat általában azokban a barlangokban temették el, ahol laktak. A halottakat általában magzati testhelyzetben fektették sekély sírokba (a cro-magnoni ember hanyatt fekve vagy guggoló helyzetben) és helyenként – a pollenmaradványokból ítélve – virágokkal (Shanidar) vagy vörös okkerrel és állatcsontokkal (Le Moustier) együtt.

Neandervölgyi emberek a Shanidar-barlangban

Mindenesetre sokkal kevesebb ajándéktárgyat tettek melléjük, mint a felső paleolitikum modern embere. Több esetben találtak többes temetést (például La Ferrasie, Amud).

La Ferrasie

Kannibalizmusra utaló nyomokat is találtak velük kapcsolatban. A kannibalizmus igen elterjedt az állatvilágban és mintegy 15 főemlős fajnál is előfordul. A kannibalizmust sok esetben nehéz bizonyítani: több esetről is utólag bebizonyosodott, hogy a maradványok sérülései más okokból keletkeztek (például az olaszországi Guattarinál hiénák okozták). Egyértelműnek tűnik a kannibalizmus a horvátországi Krapina maradványainál.

Azt pedig még nehezebb kimutatni, hogy miért ették meg fajtársaikat: élelemszerzés céljából, mint az állatok, vagy pedig valamilyen rítus részeként, mint az emberek, esetleg élelemszűke esetén. És ha valamilyen rítus részeként, akkor továbbra is kérdéses, hogy a saját csoportjuk vagy más csoportok tagjait ették-e meg.

Koponyatöredék Krapinából

A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet humánevolúciós tanszékének munkatársai a neandervölgyi ősember Délnyugat-Franciaországban előkerült egyik fogát vizsgálták. A kutatók egy beomlott sziklabarlangból előkerült jobb felső kisőrlőfogból vettek mintát. Összehasonlításképp a helyszínen talált állati maradványokból - bölényekből, őskori lovak, szarvasok, hiénák maradványaiból is mintát vettek. A tudósok az emberi és az állati maradványokban fellelhető azonos szén- és nitrogénvegyületekre voltak kíváncsiak. Ezek a vegyületek ugyanis - a fogakba épülve - következtetni engednek az egyén gyerekkori étrendjére. Mint kiderült, a neandervölgyi ősember fogában talált izotópok azonosak a nagy növényevő állatok csontozatában talált leletekkel. A kivételt a szarvas képezte, amely feltehetőleg a hiénának szolgált táplálékul. A vizsgálatok szerint a neandervölgyi ősember főleg nagytestű emlősök húsával táplálkozott, s nem volt válogatós - az elejtett zsákmány minden ehető porcikáját elfogyasztotta, beleértve a csontvelőt és a belső szerveket is. Mint a kutatók rámutattak, étrendjéből teljességgel hiányzott a bab, a gabonafélék, vagy a dió. Valamennyi növényi eredetű táplálékot ugyan magukhoz vettek, de nem ez volt a fő fehérjeforrás. A neandervölgyi ősember étrendje igen szegényes volt a vele egy területen élő Homo sapienshez képes. A modern ember képes volt elejteni a kisebb és gyorsabb zsákmányt, így a madarakat, vagy a halat: ez őseinknek nagyobb táplálkozási mozgékonyságot biztosított. Ezáltal létszámuk gyorsabban gyarapodott, s egy adott terület több ember számára biztosított táplálékot.

Krapinai asszony

A neandervölgyi embereknek „képzőművészeti” alkotásai csak nagyon szórványosan maradtak fenn: ez főleg néhány faragott, vésett csontot jelent. Ezek közül kettő úgy tűnik, mintha furulya lenne. Feltehetően a színek iránt sem voltak közömbösek: használtak élénk színű anyagokat (például okker). Mindent összevetve azonban úgy tűnik, hogy a művészi barlangrajzok és szobrocskák a crô-magnoni emberrel jelentek meg a késő paleolitikumban.

A legutóbbi időkig sokat vitatkoztak arról, hogy a neandervölgyi emberek tudtak-e beszélni: egy közel-keleti és spanyolországi lelet nyelvcsontja (os hyoideum) és más anatómiai megfontolások alapján (a gégefő feltételezett helye) azonban úgy tűnik, hogy igen, bár vannak, akik ezt vitatják.

Os hyoideum a modern embernél

Az ellenzők azt tartják, hogy a beszéd a modern embernél jelent meg egy mutáció révén, mintegy 50 000 évvel ezelőtt és gyakorlatilag ez tette olyan sikeressé és szerintük ennek köszönhető a felső kőkorszak „ipari forradalma” („nagy kiugrás”). A floridai Atlantic Egyetem kutatói rekonstruálták a neandervölgyi ember hangképző szerveit és arra jutottak, hogy a magánhangzókat nem tudták különböző hosszúságban ejteni, azaz nem tudtak a modern emberhez hasonlóan a beszédben hangsúlyokat képezni.

Egyes vélemények szerint a beszéd kialakulása szorosan összefügg az agy mintegy kétmillió éve elkezdődött növekedésével és nem egyetlen mutáció eredménye: vagyis kialakulása hosszú fejlődés eredménye. Azzal érvelnek, hogy ha korábban alakul ki a beszéd, akkor képes rá, hogy hatást gyakoroljon az agy és a hangképző szervek evolúciójára, míg ellenkező esetben nem. Szerintük már a Homo erectus, és talán az őse is tudott beszélni valamilyen szinten. Utóbbiak igazát a fosszilis koponyák vizsgálatai is alátámasztják. Mindenesetre, ha csak a crô-magnoni ember rendelkezett a beszéd képességével, akkor az már önmagában óriási előnyt jelentett számára: hiszen csak a beszéd révén lehetséges – többek között – sok ember bonyolult és összetett cselekvésének összehangolása, és ezáltal sikeres véghezvitele, valamint a hatékonyabb tapasztalatcsere. Ha végül párhuzamot vonunk a két emberfaj tárgyi kultúrája között (használati tárgyak, képzőművészeti alkotások), akkor azt látjuk, hogy a neandervölgyi embereké sokkal szegényesebb, mint a modern emberé. Feltételezhető, hogy ezek gazdagsága arányban állhat a szellemi képességek, gondolkodás fejlettségével. (Ez azonban nem mindig áll: az egykori tasmánok és az őket felfedező európai hajósok is ugyanahhoz a fajhoz tartoztak, az előbbiek mégis rendkívül kevés eszközt használtak az utóbbiakhoz képest.) Ha pedig feltesszük, hogy a beszéd az intellektuális képességek tükre (mint például a kisgyerekek esetében), akkor ebből arra következtethetünk, hogy a neandervölgyi emberek rendelkezhettek a beszéd képességével valamilyen szinten.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.