A kíváncsi Ember részéről a kérdés egyfelől logikus, másfelől kissé értelmetlen, ugyanis nincs semmi, amihez hasonlíthatnánk. Azt a kérdést, hogy miért fekete ez a macska, csak akkor tehetem fel, ha vannak más színű macskák is. Nincs egy nagyrakás világmindenség, ami közül az egyik a miénk, és akkor érdeklődhetnénk, hogy miért pont olyan, amilyen, miért nem olyan, mint egy megnevezett másik. Nincs választék, csak egy van, így aztán nem lehet felkiáltani, hogy a mi világmindenségünk teljesen szokatlan, nincs még egy ilyen a világon. Ennek ellenére vannak dolgok, ami miatta kérdés mégiscsak jogos. Például a napjainkban a kutatókat foglalkoztató jelenség, a világmindenség terjedésének a gyorsulása, na meg a sötét energia.

A sötét energia - fantáziarajz

Még 1998-ban a csillagászok nagyon távoli szuper novát vizsgáltak, és azt próbálták kitalálni mennyi anyag lehet a világmindenségben. Az minden esetre nyilvánvaló volt, hogy az általános gravitáció szerint a tágulásnak lassulni kellene, sőt, meg kellene állni. Ehelyett az derült ki, hogy a tágulás folyamatosan gyorsul. Erre a tényre próbáltak találni valami magyarázatot és a lehető leglogikusabbnak azt tűnt, ha feltételezték, hogy léteznie kell egy sötét energiának. Vagyis, ha egy köbméternyi térből kivonunk minden anyagot, minden sugárzást, valami energiának kell ott még maradnia. Ez az energia belső tulajdonsága a térnek. A világmindenség tágulásából kiszámítható, hogy mennyi energia van egyetlen köbméternyi térben, ami fenntartja a kiterjedés gyorsulását. A válasz 10-2 erg/m3. Ugyanakkor az is kiszámítható, hogy mekkorának kellene a vákuum energiának lennie a kvantumtér elmélet szerint, mivel a térből virtuális részecskék lépnek ki és tűnnek el benne újra (lásd: „Mi volt előbb isten vagy Ősrobbanás” 130. oldal). Az eredmény 10118 erg/m3. Más szavakkal az elméleti előrejelzés és a megfigyelhető valóság között a különbség 10120-szoros. Ez egy akkora érték, hogy nyugodtan rávághatjuk „szokatlan”. A világmindenségben vannak paraméterek, a világmindenséghez tartoznak tények, amiket jól ismerünk, megszoktunk. Azonban az üres térben lévő energia nagysága „meglepő”. Valahogyan “nem fér a fejünkbe”.

A fent jelzett könyvben azt is feszegettem (176. oldal), hogy a természetben ismert négy alapvető erő egymáshoz viszonyított nagysága is “meglepő”. Mert, amíg a gyenge magerő, erős magerő és az elektromágneses erő 3-5 nagyságrenden belül van, addig a gravitáció 34 nagyságrenddel kisebb, ami egy feltűnő, “szokatlan” mérték.

Tekintettel arra, hogy a megfigyelések szerint a fizikai törvények finom összehangoltságához nem férhet semmi kétség, az elmúlt 10 évben az asztrofizikusok sokat tépelődtek ezen a 120 nagyságrendbeli különbségen. El lehet azon is töprengeni, ha a vakum energia nagyobb lenne, nem lennénk itt, hogy ezen a lehetőségen polemizáljunk. De létezhet egy olyan effektus, amely kimondja, csak olyan univerzumban élhetünk, amelyikben a paraméterek ilyen finoman össze vannak hangolva.

Ha nem tudunk a gondolatainkban eligazodni, akkor meg kell kérdeznünk önmagunktól, hogy milyennek kellene lenni a világmindenségnek, feltételezve, hogy a létezőt nem ismerjük. A válasz – szerintem – hogy az antrópiának nagynak kellene lenni. Viszont nagy entrópiában létező világmindenségből, rendezetlen és kaotikus világmindenségből sokkal-sokkal több lehet, mint szabályos és jól elrendezett világmindenségből. És ugye, a létező világmindenség tökéletesen rendezett. Az entrópia sokkal-sokkal alacsonyabb, mint amilyen lehetne. Ennek oka az, hogy az Ősrobbanás utáni, korai világmindenség elképesztően kisebb entrópiában volt, mint amiben lehetett volna. Ez pedig a kozmológiai egyik legnagyobb rejtélye, mert nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy a világmindenségünk miért jött létre ilyen elképesztően rendezett, „értelmes” állapotban? Miközben jól tudjuk, hogy az idő múlásával az entrópia egyre csak növekszik, gyakorlatilag a végtelenségig. Mi lehet annak az oka, hogy az ősrobbanás után viszonylag ilyen hamar eszmélünk létünkre egy viszonylag alacsony entrópiás állapotban?

Hadd hozzak fel egy klasszikus példát. Fogok egy tojást és készítek belőle rántottát. A tojás entrópiája a rántottához képest alacsony, a rántottáé magasabb. Ezért a rántottából nem tudok csinálni tojást. Az entrópia nem csökkenthető, csak növelhető. Akkor tegyük fel a kérdést, miért van a tojásnak alacsony entrópiája, mert a tojás nincs egyedül a világban. A tojás egy tyúkból jött ki, aminek az entrópiája alacsonyabb volt, mert egy nagyobb rendszernek volt a része. Ugye én ezzel arra célzok, hogy az ősrobbanás igen alacsony entrópiája abból következhet, hogy valaminek a része volt. Valaminek, ami nagyobb, mint az általunk ismert világmindenség. Az általunk megfigyelt (megfigyelhető) világmindenség valami sokkal nagyobbnak a része.

Természetesen az egész kérdést meg lehet közelíteni egy valamivel áttekinthetőbb oldalról. Az természetesen elképzelhetetlen, hogy a Lét egyszer csak magától megjelent a hatalmas nagy semmiből. A Létnek tehát mindig is kellett léteznie. A „mindig” itt azt jelenti, hogy a Létnek nem volt kezdete, azaz öröktől fogva van. Viszont az Ősrobbanást ma már minden kozmológus bizonyosságnak tekinti, aminek bekövetkezése a mai számítások szerint 13,7 milliárd évvel ezelőtt volt. Ez volt az a pillanat, amikor a nagy semmiből hirtelen egy apró pontban összezsúfolt hatalmas valami lett. Erre a jelenségre már van szavunk, úgy hívjuk, hogy Teremtés. A Teremtéshez azonban kell egy Teremtő és egy hely, ahol a Teremtés megtörténik. Ezek pedig feltételezik, hogy a mi Ősrobbanásunk-Teremtésünk pillanatában kellett lennie a Létnek, amin belül megtörtént az Ősrobbanás-Teremtés eseménye. Ezt (elméletileg) már próbálták megfúrni úgy, hogy az Ősrobbanás után a világ hatalmas sebességgel kiterjed, de a kiterjedés lelassul, majd megáll és elkezd zsugorodni addig, amíg vissza nem tér az Ősrobbanáshoz, aminek az állapotát szingularitásnak nevezik. Aztán a szingularitás újra Ősrobbanássá válik, és ez így megy időtlen időkig. Sajnos az elképzelés meg lett fúrva. A világmindenség tágulása ugyanis nem lassul, hanem gyorsul (amiről fent már volt szó). Ebből pedig nem lesz leállás és visszazsugorodás. Álláspontom szerint bele kell nyugodnunk, hogy a mi Ősrobbanás-Teremtésünk egy nagyobb Lét-ben következett be, mely Lét mindig is volt. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy ehhez Istenre nincs szükség. A világmindenség pedig azért ilyen, amilyen, mert csak ilyen lehet. Ha jöttek létre egyéb, más természeti törvényekkel felruházott világmindenségek, akkor azok nyilván megsemmisültek, mert létük értelmetlen volt. Vagy, ha vannak életképes (értelmes) Világmindenségek párhuzamosan a mienkével, akkor azok olyan távolságban vannak, ami nem legyőzhető. Esetleg itt vannak velünk “egy helyen” csak éppen a mienkétől eltérő dimenziókban. De végső fokon hivatkozhatunk arra, hogy bármilyen is lenne a világmindenségünk, ezt a kérdést akkor is fel lehetne tenni, ami oda fordul vissza, hogy az eredeti kérdés feltevése merőben értelmetlen. De akkor, miért kutatják ekkora hévvel, ilyen régen, ennyire picurka siker mellett?

www.antalffy-tibor.hu/category/isten-osrobbanas/